A középkorban, egy alacsony kasztbeli leányka álmot látott. Káli istennő jelent meg álmában, aki arra utasította, hogy menjen el a királyhoz, és mondja meg neki, építtessen a számára templomot, és abban a templomban az istennő megszemélyesítője ő legyen. A kislány szemeiből ettől kezdve földöntúli erő sugárzott.
Az álom híre eljutott a királyhoz, és magához hívatta a gyermeket. A tekintetét és a fellépését, valóban démoninak találta, és megijedt tőle. A lánykát száműzte a városból. A királynő azonban kijelentette, hogy a száműzött leánykából a démon belé szállt, és követelte a gyermek visszahívását és kívánságának teljesítését. Azt állította, hogy addig nem lesz eső, míg a lánykát vissza nem hívják. A király megijedt felesége elborult elméjétől és a vészjósló jelektől. Kiadta a parancsot, hogy a kislányt azonnal hozzák vissza az ő kocsiján, és két fiú kísérje a saját kasztjából. Így a kislány diadalmenettel tért vissza Kathmanduba. Jelenlététől a királynő újra magához tért, és az eső is megeredt. A király ekkor felépíttette a templomot, szemben a királyi palota tróntermével, a Gaddi darbarral.
Azóta mindig él a Kumari Bahalban (kumari=szűz, bahal=kolostor) egy leányka, akit a papok és a vének tanácsa titokzatos szertartások közepette választ ki az esélyesek közül. Az istennő addig van jelen a lánykában, míg az gyermek, és sem sebesülés, sem betegség nem éri. Amint a pubertás korba lép, vagy megsebesül, vagy beteg lesz, nem istennő többé. Rendszerint három-négyéves a gyermek, akit a papok megtalálnak a Banra nemzetség leányai közt, és általában hét-tíz évig lakik a Kumari Bahalban, mint Élő Istennő. Amikor "az égi jel" megérkezik, isteni mivolta megszűnik. Visszatér családjához, normális életet élhet. Férjhez is mehet. Az utóbbi időben elterjedt, hogy a Kumarik férjei házasságkötés után hamarosan meghalnak. Ezért nehezen tudnak férjhez menni, ettől szomorúak, de lelkük mélyén Istennők maradnak.

forrásom: www.terebess.hu