Katmandu (a szó fából való házat jelent) valószínűleg a 10. században keletkezett több falu összeolvadásából a Tibet és India közötti régi karaván- és zarándokutak mentén. A völgybe érkező szerzetesek és kereskedők magukkal hozták vallásukat, először a buddhizmust, majd a hinduizmust és a tibeti lámák tanítását. Így történt, hogy Katmanduban és környékén a legkülönbözőbb istenségeknek emeltek templomokat. Buzgó templomépítőnek bizonyultak a 16. és 17. században a hindu nevar királyok. Egyedül Pratápa Malla király (1641-1674) idejében többtucatnyi szentély épült.
A modern Katmandu zajos utcáitól távolabb eső régi városnegyedekben szinte semmi sem változott évszázadok óta: a szent tehenek éppúgy keresgélnek a hulladékok között, a sovány kóbor kutyák éppúgy verekszenek a maradékokon, mint hajdan. A keskeny utcákban szorosan egymáshoz tapadva állnak az ősrégi kereskedőházak, portékájukat művészi faragású favitrinekben teszik közszemlére. Voltaképpen az egész óváros a Malla-dinasztia korából való óriási szabadtéri múzeum. Négyszögletes alaprajzú, lépcsőzetes tetejű hindu kegyhelyek váltakoznak kerekded buddhista pagodákkal, tágas imacsarnokokkal és istenszobrokat, démonmaszkokat rejtő pavilonokkal.
A Durbar Square középpontjában emelkedik a régi királyi palota, a Hanumán-dhoka, kilencszintes lakótornyával, templomokkal és fogadótermekkel. Az egész épületegyüttest a betegségek ellen védő Hanumán majomistennek szentelték. Az elefántfejű Ganésának, a bölcsesség és a gazdagság istenének, a kereskedők és költők védnökének is van itt temploma. Aranyozott kapu vezet a nepáli uralkodók koronázóudvarába. Egy távolabbi udvarban, a Mul Chowkban bivalyt, kecskebakot és kakast áldoznak, hogy elnyerjék Durgá istennő jóindulatát.

forrásom: www.nagyutazas.hu