Jáva és Szumátra szigetén, a Maláj-félszigeten, Indokínában, Dél-Kínában és Hainan szigetén honos. A Nagy- és Kis-Antillákra, valamint a Bahama-szigetekre a 19. század végén telepítettek be a a lándzsakígyó (Bothrops lanceolatus) és a cukornádültetvényeket károsító patkányok elleni védekezésül. Ezen felül világszerte több helyre is betelepítették, így szabadon élnek példányaik Dél-Amerika északi részén, a Hawaii szigeteken, a Fidzsi-szigeteken, sőt Horvátország több szigetén is. Nem kedveli az összefüggő erdőségeket, hanem cserjésekben, tüskebozótban, ligetekben, ültetvényekben, folyóvizek bokros partján vagy bozóttal borított sziklákon tartózkodik. Gyakran az emberi településeken is megjelenik, ahol a baromfiakat és egyéb kisebb háziállatokat is pusztítja.
Teste mintegy 35 cm, farka 20 cm hosszú. Bundája sötétbarna. Nappal vadászik. Megeszi az egeret, patkányt, a rovarokat és tojásokat, sőt, a gyümölcsöt is, de leginkább arról híres, hogy legyőzi és megeszi a legtöbb mérgeskígyót, bár az elterjedt tévhittel szemben azok mérgére nem immunis. A maga ásta lyukban egyszerre 3-4 kölyköt hoz világra; ezek eleinte magatehetetlenek. Jól szelídíthető, és ez a trópusokon igen hasznos, mert megtisztítja a ház környékét a rágcsálóktól.

forrásom: www.wikipedia.hu