India, Pakisztán, Srí Lanka, Banglades és Nepál területén honos. Változatos élőhelyeken találhatjuk meg, a falvakban és városokban is gyakori. Nappal hasadékokban, kövek, farakások alatt, üregekben rejtőzik.
Átlagos testhossza 1,9 méter, a maximális hossza 2,4 méter. A háti színe barna, szürke vagy fekete. Nyugalmi állapotban feje alig különül el a kígyó testétől. Ha veszélyben érzi magát, szétterpeszti nyaki lebenyét, eme csuklya hátoldalának szemet utánzó rajzolatáról kapta a nevét is. A hagyomány ezt a mintát Buddha ujjlenyomatának tartja.
Rágcsálók, madarak, kígyók és gyíkok tartoznak zsákmányai közé. A szárazon, és a vízben is otthonosan mozog. Nagyon veszélyes kígyó, szájában elől 1,5 centiméteres barázdás méregfogak találhatók. Az Elapidae családba sorolt fajokat elülső méregfogas (proteroglypha) kígyóknak nevezzük, melyek mérge egyenesen az idegrendszert károsítja.
Mérge elsősorban neurotoxin-t (idegméreg) tartalmaz. Marás esetén az ember légzőrendszerében és a szív működésében léphet fel zavar. Nagyobb példány marásánál az ellenszérum beadása indokolt! Egy felnőtt számára a halálos adag 20-25 milligramm, de egy kifejlett pápaszemes kobra akár 100-300 milligramm mérget is bejuttathat az áldozata szervezetébe.
A világon évente összesen 50.000 ember esik kígyómarás áldozatául, melynek nagy részét ez a kígyó okozza, de csak Indiában évente 10.000 embert öl meg. A kígyóbűvölők zenéjére látványos tánc szerű mozgással reagál. Ilyenkor védekező állásban az ember sípjának és kezének mozgását követi, nem pedig a hangot, ugyanis a többi kígyóhoz hasonlóan tökéletesen süket.

forrásom: www.wikipedia.hu