A buddhizmus filozófiai, illetve gyakorlat-alapú világnézet, amely bizonyos országokban vallási irányzatok kialakulását eredményezte. Az i. e. 6. században jött létre Indiában, s elsősorban azoknak a körében terjedt, akik a hinduizmus által szentesített kasztrendszer ellen tiltakoztak. A buddhizmus nagy mértékben Gautama Sziddhártha, közismertebb nevén a Buddha (páli/szanszkrit nyelven „a megvilágosodott”), tanításain alapszik, aki az indiai szubkontinens észak-keleti részén élt és tanított Buddha valamikor az i.e. 6. és a 4. század között élt. Megvilágosodott tanítóként ismerték, aki igyekezett megosztani másokkal saját tapasztalatait, hogy azok megszabaduljanak a szenvedéstől, elérjék a nirvána állapotát és kiléphessenek az újjászületés és szenvedés örökös körforgásából. A buddhizmusra hagyományosan úgy tekintenek, mint a felszabadulás útjára, melyet a valóság legvégső természetének megismerésén keresztül lehet elérni. A buddhizmus két fő ága a Théravada („az idősebbek útja”) és Mahájána („a nagy jármű”). A buddhizmus legősibb fennmaradt ágát, a théraváda buddhizmust sokan követik Srí Lankán és Délkelet-Ázsiában. A mahájána ág Kelet-Ázsia szerte terjedt el, melyhez a zen buddhizmus, a nichiren buddhizmus, a tibeti buddhizmus, a shingon buddhizmus, a tendai buddhizmus és Shinnyo-en hagyományai tartoznak. Néhány osztályozás harmadik ágként tekint a Vajrayana buddhizmusra, míg mások szerint ez a mahájána egyik ága. Számos forrás szerint a buddhisták száma a világon 230 és 500 millió között van.[1][2][3] Magyarországon a gyakorló buddhisták és a buddhizmussal szimpatizálók száma 5 és 10 ezer között van. A buddhista iskolák olykor különböző módon tekintenek a felszabaduláshoz vezető útra, illetve a szent szövegekre és tanításokra. A buddhista gyakorlat alapja a három drágasában való menedékvételen alapszik: a Buddha, a Dharma/Dhamma (a tanítások) és a Szangha (a közösség).

forrásom: www.wikipedia.hu