Gautama Sziddhártha (páliul Gótama Sziddhattha; i. e. 563- i. e. 483) ismertebb nevén a történelmi Buddha, a világ egyik legnagyobb vallásának, a buddhizmusnak az alapítója, aki az Északkelet-Indiában, Nepál határa közelében lévő Kapilavasztu városában uralkodó király fia volt, s a mai Nepál területén, Lumbiniben született. Páli nyelven beszélt.

Huszonkilenc évesen családját, feleségét és csecsemő fiát elhagyva az igazság keresésének szentelte magát. Több évi aszkézis után rájött, hogy testének kínzásával csak elhomályosítja az agyát és nem jut közelebb az igazi bölcsességhez, s ezért felhagyott az önsanyargatással. Végül az emberi létezés nagy kérdéseivel viaskodva, egy fügefa alatt rátalált a megoldásra, és buddhává, vagyis „megvilágosodottá” lett. Ekkor 35 éves volt. Életének hátralévő idejében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját és haláláig ezreket térített meg. Legfőbb tanításait a „Négy Nemes Igazság” foglalja össze: 1. az emberi élet lényegében boldogtalan; 2. e boldogtalanság oka az emberi önzés és vágyakozás; 3. az önzéstől és vágyakozástól való teljes megszabadulás állapota a nirvána; 4. a „nirvánához” az ún. „Nemes Nyolcrétű Ösvény” vezet: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés. A létezésére utaló legrégebbi idézetek 200-ból maradtak ránk, noha jó 500 évvel korábban élt. Egyes forrásokban felmerült születési évként 624, 566 és 448 is.

A buddhista tanok széles körű elterjedését nagyban elősegítette, hogy az i. e. 3. században Asóka király is felvette a hitet.

forrásom: www.wikipedia.hu