Nepálban járva nagyon gyakran találkozhatunk adománygyűjtőkkel, kéregetőkkel és itt nemcsak a koldusokra gondolok. Az ember olykor adna is valamit, de elbizonytalanodik, hogy kinek is adjon, mert mindenkinek azért mégsem tud. Pár jótanács erről:
Utcán koldusoknak, utcagyerekeknek ne adjunk pénzt, mert ezzel azt tudatosítjuk bennük, hogy ez egy megélhetési forma, nem ösztönzi őket arra, hogy valamilyen munkával keressék meg a megélhetéshez szükségest.
Ha falvakon keresztül túrázunk, előfordul, hogy gyerekcsapatok kísérnek minket egy darabon. Nagyon boldogok, ha kapnak valamit a turistáktól, lehet az bármi apró mütyür. Cukorka, csoki helyett (amely rontja a fogukat) jobb ha egy-egy ceruzát, tollat, apró játékfélét, lufit, matricát, színes képecskét stb. adunk nekik, esetleg gyümölcsöt. Nagyon sokan örülnek a használt ruháknak is.
Iskolás gyerekek gyakran gyűjtenek pénzt különböző jótékonysági célokra, pl. iskolaszerek vásárlása, utak javítása, építése, ivóvízvezeték javítás. Különösen Tihar ünnep környékén (okt-nov.) szokás, hogy gyerekek csoportosan körbejárnak, énekelnek és adományokat gyűjtenek. Ilyenkor többet-kevesebbet mindenki ad nekik.
Sok helyen láthatók adománygyűjtő dobozok (Donation box), pl. templomok, kolostorok, kórházak bejáratánál. Ezeknél feltüntetik, milyen célra gyűjtenek. Komolyabb összegű adományokat érdemes inkább alapítványoknak, oktatási és szociális intézményeknek, árvaházaknak adni.

forrásom: www.welcome2nepal.hu